@Klesk: Ennek speciel nem ellentmondtál eddig, csak rinyáltál, hogy milyen nehéz. Most akkor ellentmondasz neki? Mert akkor tévedsz.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Klesk: nem, nem kell egyetérteni, de, ha megtalaltad ezt a részt, akkor gondolom, hogy a folytatást is olvastad.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Klesk: Akkor szerintem meg kár az ilyen cikkekhez idejönnöd hadakoznod, mert ezek az egészséges embereknek/ről szólnak.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Klesk: Továbbá ne állítsd, hogy a dagadtak lényeges része betegség miatt dagadt, mert nem hiszem el.

Nekem volt ismerősöm, szegény "genetikája miatt ilyen nagy", 14 éves korában 160kg. Aztán rákapott a partizásra meg az amfetaminra, egy év alatt hirtelen 80 kilóra fogyta magát, konkrétan nem ismertem meg. Meg egy pillanat alatt derült ki, hogy a genetikára hivatkozás kibaszott kamu volt, azért volt dagadt egész addigi életében, mert lusta volt meg zabált. Mint ahogy azt mindaddig sejtettük is.
Úgy sejtem a szegény betegség miatt dagadtak bő 90%-a is öndiagnosztizált kamünchausen.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Klesk: A fasz se akarja ráhúzni betegekre. De amíg nincs orvosi diagnózisod rá, addig ne legyen ez kifogás. Meg utána se, mert gyógyíttasd meg magad, vagy kezeltesd, vagy alkalmazkodj hozzá!
Senki nem fogja helyetted megcsinálni, ha meg csak kifogások keresése a lényeg, akkor egy szép napon arra ébredsz, hogy megdöglöttél. Akkor meg kenheted majd a hajadra a kifogásokat.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Klesk: Nézd, én segíteni szeretnék. Nem származik semmi előnyöm abból, ha közlöm a tényeket...viszont annak, aki elutasítja a tényeket, az egészsége bánja.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Klesk: Igen, pontosan ezt állítom, pontosabban nem én állítom, hanem ezek a tények...persze szívesen veszem az ezzel ellentétes tényeket (kuatások, tanulmányok), mindig szívesen tanulok.
Fontos, hogy az inzulinrezisztencia fő oka az elhízás...azaz nem az inzulinrezisztencia miatt hízik valaki...hanem az elhízás miatt van inzulinrezisztenciája (ez petsze nem azt jelenti, hogy elhízás nélkül ilyen nem állhat fent..)

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Klesk: Az, hogy valaki az igényei szerint fogyaszt, az nem nyomorgatás...hanem egy ésszerű döntés. Persze lehet ilyen indokok mögé bújni, hogy "ha annyit eszik, mint egy átlagember", akkor egyből hízik. Mi az átlagember? Hogyan számítja ki az ismerősöd, hogy mennyit eszik egy átlagember és mennyit eszik ő maga? Inzulinrezisztancia miatt még senki sem hízott meg!!
De inkább azt mondom, hogy az inzulinrezisztencia legjobb orvossága az nem valami speciális diéta, hanem maga a fogyás (és a testmozgás)...a fogyáshoz pedig kalóriadeficit szükségeltetik, akár tetszik, akár nem. Hívhatod sanyargatásnak is, de nem megkerülhető. Ha valaki megfelelően állítja össze a kalóriadeficites étrendjét, akkor az nagyon messze van a nyomorúságostól (ugyanis a deficit az nem azt jelenti, hogy éhezel, hanem azt, hogy valamennyivel az igényeid alatt viszel be...de ennek nem kell durva deficitnek lennie).

Ha már ilyen példákat hozunk és így próbáljuk elkerülni a téma lényegét, akkor én is hozok egy példát.
Édesapám 2-es típusú diabéteszben szenvedett. Ez, ugye az inzulinrezisztencia továbbhaladott, durvább formája. Gyógyszert is szedett. Aztán szegénynek gyomorrákja lett, így eltávolították a gyomrát (szerncsére azóta teljesen jól van, meggyógyult!)...gyomor nélkül elég nehézkes sokat enni, sőt! A lényeg, hogy neki emiatt a szerncsétlen történés miatt drasztikusan lecsökkent a bevitele (azaz kalóriadeficitben volt sokáig), fogyott is sokat...és...csodák csodája, elmúlt a diabétesz, a vércukra olyan jó, mint soha azelőtt!
Most jó pár kilóval kisebb testben él, de nem éhezik, sőt annyit eszik amennyit csak bír, lényeg, hogy a fogyás (teljesen mindegy, hogy mi volt az ok) miatt elmúlt az diabétesz.

A legtöbb ilyen jellegű probléma fogyással tökéletesen kezelhető, de sokkal könnyebb megfordítani a dolgot és azt mondani, hogy a probléma miatt nem tudok fogyni. le lehet így is élni egy életet, de sokkal egyszerűbb szembenézni a problémával, elismerni azt, hogy van probléma és ennek megfelelően felelősséget vállalni magunkért a kifogások helyett.
Nem azt állítom, hogy nem nehézkesebb egy problámákkal küzdő embernek egy ilyen project, hanem azt mondom, hogy nem bújhat senki a vélt, vagy valós problémái mögé túl sokáig....érdemes szembenézni velük, mielőtt túl késő!

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Gyergyószegi Ferenc: Elhiszem, hogy technikailag végül mindenkit lehet addig nyomorgatni, amíg lepusztul a teste annyira, hogy megfelel a jelenlegi közízlésnek. A kalóriadeficit persze elemészti a testet, nem kétséges. Az inzulinrezisztenciás ismerős ha tényleg kb semmit nem eszik, akkor tudja tartani a súlyát, de az éhezés minden nyomorát el kell viselnie. Hát, nem igazán lehet egy életen át. És ha csak rövid időre is enged a kényszernek és annyit eszik mint egy átlagember, azonnal hízni kezd. Az a baj, hogy a hízás-fogyás egyensúlya egészséges embereknél tényleg jól kontrollálható, és ezt próbálják ráhúzni ilyen beteg emberekre is, akiknek nem úgy működik a teste, mint az átlag.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Bobby Newmark: Hát szerintem nem úgy volt, hogy mindenki szépen lefogyott és utána halt meg. Szerintem a 'kalóriadeficit' naponta okozta rengeteg ember halálát. Akit te képeken láttál, azok azok voltak, akik kibírták csontsoványan is. Nem jó fogyókúra, ha a csoport 80%-a meghal a kurzus közben...

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Klesk: Érdekes, Auschwitzban viszonylag kevés pajzsmirigytúlműködés okán dagadt fogoly volt.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Klesk: Nem megy semmi szembe vele. A hormonrendszer fontos része a szervezetnek, de nem működik függetlenül az energiaegyensúlytól. Magyarul...ha valamelyik hormonunk miatt nagyobb lesz az étvágy, az magában nem okoz hízást (a semmiből nem lehet zsírt előállítani), az viszont igen, ha nem ennek tudatában állítjuk össze az étrendet, azaz nagyobb mennyiségű energiát viszünk be.
Javaslom elolvasni a korábbi írást az éhező üzemmódról (Minnesota éhezési kísérlet). Ha a hormonok bármilyen módon meg tudnák akadályozni a fogyást kalóriadeficit esetén, akkor a kísérlet legalább néhány résztvevőjének kövérnek kellett volna lennie a kísérlet végére...de mindenki csontsovány lett...

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Ágneska75: Pl. a pajzsmirigy hormon szintjének a csökkenése (pajzsmirigyalulműködés) csökkenti az alapanyagcsere mértékét, azaz kevesebb energiát használ a szervezet. (gyógyszeres kezeléssel ez a probléma orvosolható)

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

Pedig ahogy tapasztalom, az ember hormonrendszere elég jól uralja a testet, azzal szembe menni nem igazán lehet. Vagy legalábbis iszonyú nehéz. Amikor az ember teste gyerekkorban növekszik, azt táplálkozással nem lehet megállítani, előbb hal éhen az illető, semmint megálljon a növekedésben. Ezt adja a hormonrendszer, ez a test programja. Van inzulin rezisztens ismerősöm, hát, kontrollálhatatlan az elhízás nála. Ha azt a kaját is megvonnák tőle amit most eszik, szerintem belehalna, de hogy kövéren, az tuti.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

A hormonok szintjének csökkenése hogyan csökkenti az elhasznált energia mennyiségét? Mi történik ilyenkor a szervezetünkben, ami miatt kevesebb energiát használunk fel, ugyanolyan életmód mellett?

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@midnight coder: Pont erről szólt a cikk...
Attól, hogy alulműködik a pajzsmirigyed, attól annyi történik, hogy kevesebb energiát fog a szervezet felhasználni...ha ezt figyelembe veszed a bevitelednél, akkor nem fogsz hízni. Pont ugyanez igaz az összes hormonális változásra.
Pont ugyanez a helyzet akkor is, amikor arról beszélsz, hogy milyen folyamatok, milyen módon befolyásolják az egyéneknél a tápanyagok felhasználását. Ezek nem írják azt felül, hogy ha valaki többet visz be, mint amire szüksége van, akkor hízik, ha kevesebbet, akkor fogy.
Nyilván nem arról van szó, hogy pl. 2000 kcal két ugyanolyan tömegű embernél ugyanazt okozza....hanem arról, hogy, ha valaki nem fogy, akkor az túl sokat eszik a fogyáshoz és teljesen mindegy, hogy milyen a bélflórája, vagy a hormonjai...ha nem fogy, akkor túl sokat visz be. Ez ennyire egyszerű.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Josagos: Ezzel az inzulin-éhség dologgal vitatkoznék...pontosabban mellékelnék néhány kutatást, ami pont az ellenkezőjét állítja:

Ez a tanulmány azt találta, hogy a "az a tesztétel, ami magasabb inzulinválaszt váltott ki az elkövetkező 120 percben, összefüggést mutatott a csökkent további bevitellel, így "laktatóbb" volt. Ez az eredmény egybeesik a korábbi eredményekkel, azaz a szénhidrát dús ételek laktatóbbak, mint a zsírban dús ételek"
www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/8968699

"A jóllakottság ugyanolyan mértékű, vagy nagyobb, magasabb szénhidrát-tartalmú ételek esetén, összehasonlítva az alacsony szénhidráttartalmú ("LOW CARB") ételekkel, a jóval magasabb inzulinszint ellenére".

www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17524176

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@Bobby Newmark: mire gondoltál? Az átlagos IQ 100 - definíció szerint, az élelmiszeriparban és a marketingben kimondottan okos emberek állnak az átlag 100IQ-val szemben, és a pénzünket akarják.
Van még hagyomány - fehér kenyér, vasárnapi tál süti, "a férfi 100 kiló alatt csak karácsonyfadísz", "ne fogyózzá má, buzi vagy?" stb.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@midnight coder: én abszolút nem érzek éhséget, vagy csökkent teljesítményt. A lényeg a nagyon alacsony CH, és a ritka étkezés.

Helyette leginkább zsírt javasolnak, telítetlen növényit, pl olivaolaj, vagy olajos magvak. Ezek ráadásul nagyon finomak is.

Ha feljebb viszed a CH-t a magyarországon javasolt 150 g-ra, meg ötször eszel, szendvedni fogsz, mint a kutya.

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.

@midnight coder:
Ez egy komoly - és még az orvostársadalomban is elterjed - téveszme.
Van egy testi folyamat, pont az ellentéte a cukor (glükóz) --> triglicerid folyamatnak, a glokagon (anti-inzulin) vezérli, ami a béta-sejtekben termelődő inzulinnal ellentétben az alfa-sejtekben keletkezik, ha alacsony a vércukorszint, és a feladata a zsírsejtekből kiszabadítani a zsírt (trigliceridek).
Ezekből a máj gyárt glükózt, ami pont ugyanolyan az agynak, mint a megevett verzió, csak nincs belőle feleslegesen sok.
Ha nem így lenne, folyamatosan ennünk kéne, mert éhenhalnánk két étkezés közt :)
Teljes, 100%-os szénhidrát-megvonással is teljesen normális a cukorszintje az embernek - ha minden szerve működik, és van zsírtartaléka.
Sőt, hosszabb mozgást követően, mint nekem a 3 órás bringa/gyaloglás/bringa, amikor érezhetően alacsonyabb lesz a vércukorszint, mire megindul ez a folyamat, pláne mindezt 5 órával a legutóbbi evés után kezdve, a mozgást abbahagyva a cukorszint felmegy az evést normálisan 2 órával követő értékre, és onnan szabályzódik vissza (Somogyi-hatás), szóval nem kell a cukor evése az agynak, ez csak egy sima kifogás :)

Bejegyzés: Kalóriák, vagy hormonok? A végső szó.